Akció!

7 980 Ft 6 780 Ft

A több szálon zajló események összefüggésben állnak egymással. A kétezer éve szilárd tanácsnoki rendszer válságban van. A királyságokban minden generációról generációra ugyanúgy történik, a fejlődés ismeretlen fogalom. Erről a tanácsnokok tehetnek, akik az állandóság fenntartására törekednek.

Kategória:

Leírás

I. kötet

A történet kétezer évvel napjaink után játszódik. Helyszín az Ismert Világ, amely a mai Európa területe. Az emberek középkori viszonyok között élnek, épp úgy, mint a XI-XII- században. Az országok királyságokba szerveződtek, melyek igazi irányítói a királyok tanácsadói, a tanácsnokok. A titokzatos tanácsnokok magasabb tudás birtokosai. Ők irányítják az egyházat, szüntetik meg a járványokat, növelik a termést és kezükben tartják a politikát.

A több szálon zajló események összefüggésben állnak egymással. A kétezer éve szilárd tanácsnoki rendszer válságban van. A királyságokban minden generációról generációra ugyanúgy történik, a fejlődés ismeretlen fogalom. Erről a tanácsnokok tehetnek, akik az állandóság fenntartására törekednek.

A francia királyságban Perrier tanácsnok nehéz helyzetben van. Anglia háborúval fenyegetőzik, a gyenge király trónja inog, az erős főnemesi ellenzék a fejét követeli. A háttérben a királyi trónért gyilkos szövetségek küzdenek egymással, Perrier közöttük próbálja érvényesíteni akaratát. Angliában Mortimer király a tanácsnoki rendszer ellen fordul. Ebben segítségére van a rettegett hadúr, akit a háta mögött az egész Ismert Világ Stratégának hív.

Spanyolországban is élet-halál harc folyik a trónért. García tanácsnok mindent elkövet, hogy a trónörökös infánsnőt életben tartsa. Ellenfele az öreg király ifjú hitvese, aki gyermeket vár. Az örökösödési viszály nagy hatással van az egész térségre.

A könyv, a fordulatos történéseken túl, morális kérdéseket is feszeget.

  • Van-e joga egy kis közösségnek irányítani a többséget?
  • A nemes, vagy nemesnek hitt cél feljogosít-e az erőszakra?
  • Meg lehet-e állítani a fejlődést?
  • Vajon alakítható-e a jövő?

A történelmi események árnyékában szerelmek, barátságok szövődnek, melyek alapvetően megváltoztatják a szereplők életét, épp úgy, ahogyan a valóságban.

II. kötet

Három év telt el az első kötet történései óta. Az Ismert Világ forrong. A tanácsnoki rendszer ellen forduló Anglia magára marad a többi országgal
szemben. A háború elkerülhetetlennek tűnik, ám egy nem várt fordulat felülírja a térségben kialakult helyzetet.

Sir Lemmy Black maroknyi csapatával öngyilkos küldetésre szánja el magát. Még közvetlen környezete sem hisz vállalkozása sikerében, sőt úgy gondolják, hogy a hadvezért elvakítja saját legyőzhetetlenségébe vetett hite. Ráadásul magára hagyja Mortimer királyt, akinek ingatag hatalmát külső és belső ellenség is támadja.

Franciaországban Fernand király képtelen elviselni az uralkodással együtt járó felelősséget. Perrier tanácsnok tovább folytatja a hatalmak közötti kötéltáncot, de rajtaveszt. Elindul egy olyan lejtőn, ahonnan már nincs visszaút.

A spanyol infánsnő, Teresa sincs könnyű helyzetben. Olyan emberhez kell feleségül mennie, akitől undorodik. Elhatározza, hogyha kell, akár élete árán is megakadályozza a frigyet.

A sok szálon futó történet szereplőit az élet dróton rángatja olyan irányba, amerre maguktól sohasem mennének. Sorsuk újra meg újra összefonódik, és ez hatással van az egész Ismert Világ történelmére is.

További információk

Szerző

Hídvégi Igor

Kiadó

Faqore Kft.

Oldalak száma

I. kötet: 536, II. kötet: 561

Borító

keménytábla, védőborító

ISBN

I. kötet: 978963123716, II. kötet: 9789631272840

Nyelv

magyar

Kiadás éve

I. kötet: 2015, II. kötet: 2016

Olvass bele - I. kötet

– A tanácsnokok a régi kor összeomlása után pár évtizeddel jelentek meg – folytatta Black.
– Biztos, hogy ez a régi kor létezett, és nem ők találták ki? – firtatta Mortimer, közben vakarózott, szúrta a ruhája, vagy csak beképzelte magának. A régi időkről mindenkinek tudomása volt, de minden fontos dologban csak úgy juthatnak előbbre, ha megkérdőjeleznek mindent, amit más elfogad, ez volt az uralkodó alapelve.
– Nem hiszem, királyom. Bár az ősi könyvek már rég elporladtak, a királyi másolók sok kötetet írtak le újra meg újra, így napjainkban is van a királyságokban pár kötet abból az időből, és az összes forrás egy irányba mutat. Szerintem létezett az a régi idő, amikor az emberek sokan éltek hatalmas városokban. Ezenkívül minden királyságban találni furcsa tárgyakat, romokat, túl sok az egyezés, biztos, hogy igaz.
Black ugyanazzal a merev testtartással állt a király előtt, mint a beszélgetés elején. Az arcáról semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni. Többnyire nem jellemezték heves megnyilvánulások a viselkedését.
– Rendben, megjelentek a tanácsnokok. Tovább! – emelte meg a hangját Mortimer. Mindig türelmetlen volt, a viadal és a protokoll még kiállhatatlanabbá tette. Sir Lemmyt láthatóan hidegen hagyta a király kedélyállapota.
– A káoszból rendet teremtettek, a háborúzó hordákból létrehozták a királyságokat. Megalkották a törvényeket, a közös nyelvet, bevezették a mai vallást, megszüntették a járványokat, segítettek a parasztoknak a földeken, ezért sokkal több lett a termés, és minden király mellé rendeltek egy tanácsnokot – sorolta Black a köztudott tényeket.
– Hogy tudták mindezt véghezvinni, amikor olyan kevesen érkeztek? – vágott közbe a király.
– Magasabb tudás birtokosai voltak, mint ahogy mostanság.
A mai napig felügyelik a munkákat a földeken, gyógyszereket készítenek, irányítják az egyházi ügyeket, tanácsokat adnak a királyoknak – válasz közben Black elhúzta a száját, ami nála heves gesztusnak számított. Még Mortimernek is feltűnt a tőle szokatlan megnyilvánulás.
– Mintha nem tetszene valami, kedves barátom – gúnyolódott a király.
– Persze, hogy nem tetszik, felség – vakarta meg az állát Black.
– Irányítani neked kell, és természetesen az én tanácsaim nagyobb hasznodra vannak, mint a tanácsnok okoskodásai.
– Ez így van, de nyíltan nem lehet ellenkezni az öreg Ed Wilder tanácsnokkal, ma még… – mosolyodott el Mortimer.
– Ez igaz, felség, óvatosnak kell lennünk, bár Wilder már biztosan érzi, hogy nem ő diktál az Angol Királyságban, hanem te.
– Menjünk tovább! – rendelkezett Mortimer. – Közben sikerült úgy megigazítania a nyakánál az inget, hogy azt két gomb bánta.
– Tudjuk, hogy a tanácsnokok olyan gyűrűt viselnek, amelyben méreg van – folytatta Black –, így védik meg magukat a kínvallatástól. Emlékszel, felség, mi történt, amikor el akartuk fogni az észt király tanácsnokát?
– Nehogy szóba hozd! – vakkantotta Mortimer. Pedig mindent megszerveztek. Egy kis csapat angol álruhában elrabolta az észt király tanácsnokát, miközben Mortimer Badolfin királlyal vacsorázott. Még a keresésben is segítette, hogy ne keveredjenek gyanúba. Az akció sikerült, de mégsem hozott eredményt. A tanácsnokot ki akarták vallatni, de hiába fogták le, a gyűrűt egy kézzel is működésbe hozta, és azonnal meghalt.
– Ha egy királyság tanácsnokot szeretne, akkor a vártornyokra fehér zászlókat kell kitűzni – lépett túl a kínos eseten Black. – Nem kötelező tanácsnokot kérni, de ha egy ország nem akarja a tanácsnoki segítséget, akkor érdekes módon hamarosan járvány lesz, tönkremegy a termés, vagy valamilyen más szerencsétlenség éri az országot. Ez biztosan nem véletlen, hanem ők idézik elő a vészt valahogyan. Kijátsszák ellenünk a nyilvánvalóan nagyobb tudásukat, és egyszerűen kikényszerítik a kérést.
– Igazad lehet, az anyjuk keservit! – szitkozódott Mortimer, majd felugrott, és az ablakhoz lépett. Kint, az udvaron már javában zajlottak a másnapi esemény előkészületei. Munkások ácsolták az emelvényeket, fegyvermesterek hozták a kardokat, sisakokat, pajzsokat.
– Azt sem tudjuk, hogy hol van a tanácsnokok országa – mondta Black, aki belemerevedett abba a feszes pózba, ami leginkább a vigyázzálláshoz hasonlított. – Azt mondják, hogy a hazájuk az Orosz Királyságon túl, a jéghideg pusztában van. Akármennyi küldöttség indult oda, vissza egy sem tért. A tanácsnokok ezt azzal magyarázzák, hogy a hideg végzett velük, szerintem pedig nem. Az országukat Atlantisznak nevezik, egy mondabeli letűnt világ után, és ember még az Ismert Világból nem járt ott.

II. kötet

– Szép! – mosolyodott el a kikötözött tanácsnokkal szemben álló Girard. – Komolyan megleptél. Nem hittem volna, hogy két teljes nap után sem vetted igénybe a gyűrűdet.
Perrier nem válaszolt. Megpróbált gondolkodni, amire csak akkor volt módja, amikor megszűnt a velejéig hasító fájdalom. Persze ilyenkor is pokolian kínozták a sebei, de fájdalom és fájdalom között óriási különbségek voltak. A segéd lubickolt újonnan szerzett hatalmában, ezért minél többször át akarta élni azt, amikor ott állhat a tanácsnok előtt. Perrier tudta, hogy azért nem ejtettek rajta komoly sebet, mert a hóhérok még hetekig akartak játszadozni vele, vagy addig, amíg kénytelen lesz megölni magát. Hogy folyamatosan kínozni tudják a meglévő égési sebeit, és az ujján kitépett körmei miatt érzékennyé vált körömágyát vették kezelésbe. A friss sebekbe hintett só őrült fájdalmat okozott.
Talán – gondolta Perrier – még van ideje, ha ki tud tartani, lehet, hogy nem is kevés. De vajon meddig képes erre, és ami sokkal fontosabb, a szenvedéseinek van-e értelme? Mert végiggondolva nem volt miben bízni. Azor és emberei halottak. A Stratéga útnak indult, s amúgy is, miért mentené meg a legfőbb ellenségét?
A király pedig kifejezetten örülne a halálhírének. Szóval a gyűrű kezd egyre vonzóbbá válni – jutott a végső következtetésre Perrier.
– Olyan csendes vagy az utóbbi időben – folytatta kéjesen Girard – mármint, ha szavakról beszélünk, mert az ordításban jeleskedsz, az biztos.
A tanácsnok továbbra sem válaszolt, mert nagyon is tisztában volt azzal, hogy mi történne, ha visszaszólna. Dacolni csak az tud, akinek megvan az ereje az ellenálláshoz. Az ő kezében pedig nem volt adu, csak egy a végső vereséget beismerő, mérgezett ékszer. A szemébe nézett kínzójának. Két napja ez a tekintet adott neki erőt. Azt a szempárt figyelve, újra meg újra dac költözött a szívébe, és egy gyötrő gondolat duzzadt hatalmassá: nem nyerhetsz, te büdös patkány!

Hozzászólások

Válasz

* Adatvédelem

*

Elfogadom

Az alábbi HTML címkéket használatod: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

*